Ma valamiért nem jött a geci álommanó.

A szerelem elhülyít

feladó Anna Light
címzett Pszichopata Ex
dátum 2006. december 22. 12:00
tárgy Re:

de édes vagy hogy ennyi ímélt írtál! meg akarlak enni (L)(L)(L)
alig várom hogy lássalak kis édesem :$
szeretlek!
én mosogattam meg most porszívózok, meg linzert csinálok. legalábbis ez van a tervben :D
szeretlek nagyon, és imádlak h te már becsomagoltad az ajándékokat :D
szereeeeet!

Egy héttel később szakítottunk.

n emtom nemtom mér őosmmpsut podz posztolok ráé
részegen
nemtom

ez eddiga elgdrunkabb bejegyzés ami az annalijghoton történt eddig , de ez t se kéne eldülen
elküldeni
ma
m

na

!!!!!!!

h
bassszus

Egyébként annak, aki leírja azt teljesen komolyan, hogy Eötvös Lóránt Tudmányegyetem, 5 percig verném a fejét az andorkával*.

________________________________________________
*keményfedeles, szociológiai könyv

Melyik is lenne a legjobb időpont blogolni, mint a munkaidő utolsó órája?

Régóta tartozom már ezzel, ugyanis kaptam ezt a Lovely Blog Awardot Zsofftól és Nofertititől is.
Mivel még sosem kaptam díjat senkitől a blogomért, ezeknek nagyon örültem. Mondjuk örülök én minden kattintásnak, kommentnek és rendszeres olvasónak is.

Teendő:
Tedd ki a díjat a blogodra!
Linkeld be, akitől kaptad!
Nevezz meg legalább 7 blogot!
Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

Ági, aki
Boglyas Kata
Borboleta
Dmitreva
Koptschek (akinek biztos hülyén fog mutatni a blogjában, de azért odadobom neki)
Lora
Nap

Én nem küldök nektek üzenetet, nem kérem hogy passzoljátok tovább, ez csak egy gesztus, hogy szívesen olvasom amit írtok.

Meg ha már itt ömlengünk, akkor megjegyzem, hogy a többieket is szívesen olvasom, de ezt a statisztikátok biztos elmondja nektek (elég egyedi ipéim vannak...).

Kicsit több lehetőség lett a poszt véleményezésére (Szegény Annalight! opció), de a Dislike-ra még várni kell, ahhoz nem vagyok elég erős.

A miniközvéleménykutatás eredményeit végre közzéteszem, ezúttal diagram nélkül, mert letöröltem azt a fasza diagramcsináló programot, az excel pedig gáz.
Másodszor lehetett tippelni arra, hogy kiakaszt-e majd a vizsgaidőszak.

Az előző félévvel ellentétben most a többségnek lett igaza, 42% (67 kedves olvasó) tudta, hogy nem fogok bekattanni, mivel kemény vagyok, mint a wolframkarbid.

21% szerint már most is kattant vagyok, nem mondom hogy nincs igazuk.

17% figyelembe vette a "fiúm" tényezőt is, nagyon okosan, igazuk is lett, sokat segített a jelenléte.

13% szintén figyelembe vette, csakhogy ők pesszimistán a rosszabbik végkimenetelre szavaztak, miszerint a fiúm elveszi az eszemet/otthagy, azért bekattanok, ki tudja, na ez nem jött be.

3% szerint nem bírom a stresszt, szégyelljétek magatokat, sajnos ez igaz. Én is szégyellem magamat.

1% szerint (ami 3 lelkembe látó szavazó) csak a nyugtatóim mentenek meg az összeomlástól. Nekik sem lett igazuk, ezúttal nem toltam nyugtatókat. Most tévesen lehetne arra következtetni, hogy az előző vizsgaidőszakban a nyugtatók miatt omlottam össze, de ez helytelen lenne, majd megvizsgálom a korrelációt.

9 ember lájkolta a fészbukkon (itt álljunk egy pillanatra megfigyelni a kifejezés szépségét), hogy beközöltem, már nem utálok anna light lenni, köztük a boss is. Ez engem örömmel tölt el, hogy milyen sok ember követi nyomon a belső viszályaimat saját magammal, és örvendeznek amikor lelki békére találok.

Ma este se fiú, se szobatárs, se buli, visszatérnek a régi szép idők, amikor napok teltek el úgy, hogy senki sem szólt hozzám.

Annak viszont nagyon örülök, hogy miután lelépek a bányából, hazateleportálom magam (a fáradtságtól, meg a dugóban állástól gyakran elalszom a buszon), szerzek időpontot a nőgyógyászomhoz, rendelni fogok egy pizzát, megnézek vmi szar filmet és este tízkor lefekszem aludni.

Még bölcsész koromban az egyik csoporttársam felolvasott órán, és úgy mondta az archímot, hogy arc-hívum.

Történt valami a hátamban, vagy a derekamban, én ilyen fájdalmat ott még nem éreztem. Az az igazi nevetséges helyzet, amikor csak vagy, és röhögsz azon, hogy nem tudsz mozogni.

Először arra gondoltam, hogy a krétai szerdai buliban valaki megvert az öcsém kardjával a játékkarddal, de ezt elvetettem, mert nincs véraláfutás. Egyszerűen csak kibaszottul fáj. Fáj a hátam, a derekam és a seggem, nem tudok hajolni, ülni, állni, feküdni is csak extrém pózokban.

Legutóbb amikor ilyen volt, elmúlt néhány nap alatt, de addig se előre se hátra.

Mivel ugye a Vizsga 3* lett (csodás, emberfeletti teljesítmény), ezért hű vagyok az elhatározásomhoz, miszerint nincs józan pillanatom szeptemberig. Bár nem tudom mi fog változni szeptemberben, mivel suliba akkor sem fogok sokkal többet járni, mint eddig és mint most.

Szóval tegnap is partiállatok voltunk a pajtásokkal, most meg kirakózunk. Például hogy került egy útépítésjelző lámpa az ágyamba a párnám alá? Honnan szereztünk éjszaka egy 2009-es lovas (??) naptárt? Miért van ott valakinek a cipője az asztal alatt? Ki törte össze a poharat? Ki nyomta meg a tűzjelzőt? Laca miért festette ki a szempilláját? Hova lett az az üveg hubertus? Miért van seb a fiúm homlokán?

_____________________________________________________________
* elmentem megtekinteni, és mi láttam? Egy hatpontos becslős feladatot kompletten kihagytak a pontozásból. Persze berinyáltam, a tanárnő ki is javította, hogy dehiszen ez csodálatos, de még így is csak hármas lett. Gondoltam elmondom.

Na hát az úgy volt, hogy a fiúmmal való nemlétező kapcsolatunk válságban volt (van?), és ezt próbáltam (igen, próbáltam, véletlenül sem próbáltuk, bár ez is nyilván jellezmi az egészet) megoldani teljes gőzzel.

Aztán megvolt a Szeressük meg a lecsót első része. Hogy igazoljam a hipotézisemet, hamarabb kivettem az egészből egy adagot, hogy a paprika még ne legyen olyan plötty, és így már egész jó volt. Még a paradicsom és a hagyma arányát fogom tökéletesíteni, meg a paradicsomot kell blansírozni (figyelitek a gasztrozsargont, amit az előző lecsós posztnál tanultam!), meg kicsit sűrűbbre főzni a levét.

...

tegnapi keresőkifejezés: még mindig az exbarátnőjét szereti

Hello!