Az a szokásom, hogy a *nyilvános egerek* (például amit az isikben, melóban használok) alját (és a golyójukat, ha van nekik) letisztítom mindig, és ilyenkor örömet érzek, illetve ha nem piszkos, és nem tudom letakarítani, akkor csalódottságot.

Kezd olyan lenni, mintha szelektálás nélkül küldeném ki a tartalmakat a blogjaimba.
Lassan érik bennem az elhatározás, hogy megszüntetem az annamarine-t, és a továbbiakban ide teszem a képeket. Ez főleg azért van, mert egyiket sem érzem annyira jónak, hogy saját blogjuk legyen.
A felhőblog marad, mert az király.

Ráadásul nagyon kellemetlenül érzem magam, ha valaki szóba hozza a blogomat a Valóságban, kivéve ha egy bloggertárs teszi ezt, de ez viszonylag ritka. Csak úgy mondom.

Különben meg úgy érzem magam mint egy puding. Egy puding vagyok. Bármikor szétcsúszhatok, és akkor mindennek vége. Kk, az apró tárgyaim és a valeriana körülöttem élő emberek törődése tart egyben.

Tegnap volt cigányos kalandom a vonaton. Egy párnak sikerült behatolnia a személyes terembe a teljesen üres fülkében (és vagonban). Előbb egymás nemiszervét simogatták ruhán keresztül, később a hím kitörte a saját fogát ("ez már úgyis ketté volt törve"), aztán telefonon játszottak. Jegyük nem volt, ezért a kaller egy rövid ordítozás és verekedés után ledobta őket a vonatról a következő megállóban.
Csak erősítik a sztereotípiákat, meg a hasonló küllemű emberek iránt érzett ellenszenvemet. Rossz az irány.

Aztán a fiúm meg hozott nekem happy pillst (tett bele berriest is, meg a nevemet betű alakú cukorkákból) az országból, ahol már tavasz van, boldogabb is lettem tőle, bár félek nem fog kitartani a boldogtalanságom végéig.

Nem is írtam még egy csomó mindenről.
Múlt héten elmentünk bulizni, de én valahogy nem éreztem a ritmust, ezért az építészekkel ültem az asztalnál és azt kívántam, bárcsak a Múzeum körúton laknék, hogy gyorsan hazaérjek. Remélem nem múlt el a rocksztárságom örökre.
Aztán hirtelen leesett fél méter hó, aminek nagyon örülök, mint azt láthatjátok, holnap beposztolom a hóból készült sütijeinket. Aztán ma csináltam varázs-browniet is, de azt nem hóból.
Hiányzik a fiúm is, mikor jön már haza.
Nemsokára lesz a második 21. szülinapom, aki nagyon szeret és mindenképpen ajándékot szeretne nekem adni, az nézegesse tippekért az oldalt található listát, nem kívánok én semmit, csak a fiúmat, meg egy kis boldogságot.

Tud valaki egy jó pszichológust
emailben.

Nem tudtam aludni éjszaka (ami azt illeti, próbáltam de nem sikerült, nyomja a lelkem a sikertelenségem), fáj a térdem nagyon, fázom, nyűgös vagyok, a fiúm egy olyan országban van keddig, ahol tavasz van (és nem velem van ott...), az új bölcsességfogaimmal harapom a szájamat belülről.

Különben meg esik a hó, esik a hó, esik a hó.

Nem tudok írni, mert olvastok.